Kaminó

Tádááá! On the road again - Szektások szevasztok!

Akhanda rises again...Nos újra elindulok, lecsekkolni magamat - odaát. Vajon milyen lesz? blablabla

Az igazság az, hogy elfáradtam. Nem érdekel semmi (nem igaz, de nemsokminden) csak megyek. Megnéztem az időjárást Delhiben, vicces...

Delhiben az időjárás nem napos, nem esős - hanem füstös.:)

Egyébként a levegő elég zűrös amarra. Most már nézik a kis bizbazokat a levegőben. Az egészen kicsi bizbazok, a 2,5mikron átmérő alatti (szóval tényleg irtó kicsi) bb-k terén India piacvezető! A 20 legszennyezettebb levegőjű városból 13 indiai. Delhi az első! Nemsokára indulok, Helsinkin keresztül. Helsinkiben meg kevés az ilyen kis bizbaz, ami speciel tökjó mert ha sokat benyelsz, az nemjó. Bár van egy startup-unk légzésmérőre.

"A szálló port kémiai összetételtől függetlenül, csupán fizikai alapon, a részecskék átmérője szerint csoportosítják. A 100 μm-nél kisebb szemcsék már belélegezhetőek (inhalábilisak), de ezek nagy része az orrban és a szájban, legkésőbb a gégefőnél elakad, nem jut mélyebbre a légutakban. A 10 mikronnál kisebbek már túljutnak a garaton (thorakális frakció). A 4 mikron alattiak bejutnak atüdőbe (respirábilis frakció). A 2,5 μm-nél kisebbek pedig már egyáltalán nem, vagy nehezen ürülnek ki a tüdőből (akkumuláció). Egészségügyi szempontból a 10 illetve a 2,5 mikronos határnak van jelentősége. Ezekre a PM₁₀ és a PM_2,5 jelölést használjuk. "/wiki

..Úgyhogy nézzük csak:

PM2,5 - 1 mikrogramm/köbméter ami egész jó!

most nézzük Delhit:

mára ennyi...

...és igen, újra megyek. Most már harmadszor látogatok el Indiába. Néhány napra Rishikeshben leszünk, aztán a Sat Chandi Mahayajna következik Rikhiapeethben:

http://www.rikhiapeeth.in/paramhansa-alakh-bara/sat-chandi-mahayajna/ 

Nem tudom mi újat lehet írni, de megpróbálom. 

Előkerül a kis Canon SD 870IS, kompakt de brutál jó képeket csinál. Telep feltölt. Csomagolás. Ráér. Nem ér rá. Ráér. Basszus éjfél. Mikor indul? stb. De már mindegy...Nem, nem vagyok lelkes. Nem, valóban nem csak ott. Igen tényleg sokan, meg büdös, meg kosz. Igen tényleg nem kaptam oltást. Igen Moszkvában szállunk át. Nem, nem láttam Julia Roberts filmjét. Nem, nem is akarom megnézni. Tényleg húst nem. Kicsit sem. 

Nehezen enged el a világ. Szeretet, ragaszkodás, munka, kihívások, váratlan balesetek - szövetkeznek, hogy itt tartsanak, de hiába. Elmegyek, hogy vissza tudjak jönni. 

Valamelyik nap láttam egy indiai filmet. "Ezerízű szerelem" volt a címe. Mumbaiban játszódik (lánykori - angol -neve Bombay). Emberi kapcsolatok körül mozgott (nő-férfi), a vége - a happy end függőben maradt, de mi odagondoltuk. A pár egymásra talál és elutaznak Bhutánba, ahol GDP helyett, Bruttó Nemzeti Boldogságban mérik az eredményeket. A GNH ad igazi visszajelzést a népről, az "istenadta nép" jólétéről.  https://www.youtube.com/watch?v=kv80gDoHhNg#t=11

http://www.grossnationalhappiness.com/wp-content/uploads/2012/04/Short-GNH-Index-edited.pdf

A Bhutáni GNH Bizottság 9 kategóriát monitoroz. A gazdaság mellett, a politika, a kultúra, az egészségügy, az oktatás helyzete, munkahelyek minősége, az öko-tudatosság, a munkaidő szabadidő aránya is számít.

http://www.grossnationalhappiness.com/survey-results/index/

2010. évi eredmények, de úgy tűnik megy a dolog. Mondjuk a "cover photo" alapján, a 4. Sárkány Király huncut kópé, de szimpatikus figura, mindenesetre igazi brand-et teremtett, ami nem kis szó manapság. Ráadásul pozitív brand-et. Mert azért valahol, mindenki ilyen helyre vágyik.  Szóval nem védett brand-ként elterjedt, lett HPI - Happy Planet Index stb. Most minden valamirevaló trendőrnek van egy boldogság-colostokja és mér...

Mindenesetre a film szerint, India még nem GNH-ready ország. 

A vízumot online kell igényelni. Na most ugrik a wtf a vízbe! Sex:male, female, transgender. Ez igen! Erre nem számít az ember. Ez érdekes. Ezek szerint felkészültek hivatalból is ilyen esetekre. Vajon a motozásnál mi történik? Van transgender motozótiszt? 

Hosszú idő telt el a legutóbbi post óta. Több mint két év. Legutóbb nem fejeztem be a történetet. Nem is fogom. Ott folytatom, ahol most vagyok. Újra útra kelek, megyek Indiába. Megvan a "plan". Moszkván keresztül megyünk Delhibe, ahol jobb érzésem ellenére vonatra szállunk.

Rajdhani expresszel (http://en.wikipedia.org/wiki/Rajdhani_Express) megyünk Munger felé. Talán Patnába. És onnan tovább Mungerbe. Munger, a Bihar School of Yoga (a Satyananda jóga) központja. Itt töltünk egy hetet, majd tovább Rikhiába, amit már ismerhettek korábbi utamról. Rikhiában újra karma jóga lesz a program.

Majd végül Delhin keresztül Rishikesh. (http://en.wikipedia.org/wiki/Rishikesh). Rishikesh, a "Jóga fővárosa", a Gangesz partján fekszik, kb.100.000 lakosa van. A Gangesz itt hagyja el a Himalája hegységet és termékenyíti meg India északi fennsíkjait. Sok jóga központ van itt, gazdag a város történelme ezen a téren is. Swami Sivananda itt alapította meg ashram-ját,1936-ban. Swami Sivananda teremtette meg a lehetőségét, hogy a jóga, "kinyíljon" a tömegek számára, ne csak egy szűk elit kiváltsága maradjon. Egyik tanítványa, Swami Satyananda - aki szintén guru lett, megalapította a Bihar School of Yoga-t. Együtt dolgoztak azon, hogy népszerűsítsék és modernizálják a jógát. Rendszerezték az ászanákat, könyveket írtak, oktatási struktúrákat hoztak létre, megnyitották a kapukat a nők és a külföldiek előtt. Itt tanította Maharishi Mahesh Yogi TM meditációra a Beatles-t. 

Nagyjából ez lesz a program. Most csak két hét lesz. Repjegy megvan, vízum jövő hét. Jai ho!

Ma 3.15-kor keltem. 4.15-kor már az ashram--ban voltam. 4.30-kor kezdődött a havan. Ez egy védikus tisztító tűzszertartás, aminek keretében tüzet gyújtanak, áldoznak és kirtan-okat (http://en.wikipedia.org/wiki/Kirtan) énekelünk. A kirtanok  "elénekelt" mantrák vagy szent szövegek. Reggeli 5.30-kor. Puffasztott rizs - pffffffff.....Annyiban különbözik a magyar Zizitől, hogy nincs rajta az az émelyítő cukormáz (ami ehetővé teszi). Volt viszont hozzá valamilyen erős ízű mag (mustármag?) ami fokozta a hatást. Utána volt még chai, ami kegyetlenül túlcukrozott tejes-tea. Mikor Londonban voltam legutóbb, elgondolkodtam azon, hogy ki iszik egyáltalán tejes-teát. Hát az angolok nem isznak. De teát se nagyon... Úgy látszik itt hagyták Indiában a szokást. Mondjuk isznak jó teát is. Deepak csinált olyan teát, amibe kardamom-ot rakott meg gyömbért. Na az tényleg jó tea. Kis mozsárban megőrölte a frissen szeletelt gyömbért meg a friss kardamomot és belerakta a teába. 

A reggel érdekesen indul. Reggeli után sürgős munkát kapunk, 650 csomagot kell átszállítani az ashram másik végébe. Ezek az adományok vödörbe vannak applikálva. Egy ilyen vödörbe bekerül 1-2 kg rizs, öntöttvas edények, ruhadarabok, taneszközök, meg pokróc. A nap felkel és megszólalnak a panditok. Szent szövegeket kántálnak. Még az elején az egyik guru a beszédében kifejtette, hogy kozmikus energia árad a panditok kántálásából. Míg kántálnak, a védi (ahol végzik a szertartást) spirituális erőműként energiát közöl mindenkivel.

Érdekes....De van benne valami. 650 vödröt (á/legalább 10kg) dobálok fel a teherautóra az élőlánc végén. De nem fáradtam el. Igazi flow volt. Jönnek a vödrök megállás nélkül. Elkapom és emelem, feladom a teherautó platójára és fordulok egyből vissza a következő vödörért. Közben a kántálás egyre erőteljesebb - AIM HRIM KLIM - swaha, AIM HRIM KLIM - swaha. Már belülről szól. Nincs fáradtság, nincs fájdalom, csak a következő mozdulat van, meg a jó érzés. Kisimul minden.

Délután kilógunk a piacra és minden józan mérlegelés és intelem ellenére eszünk egy jóízűt. Pakora, chole, dhal, pappadam. Utána frissen facsart cukornádlevet iszunk. Eszembe jut Géza ("nem kell oltás, csak legyél jelen...").

Leülünk 3-4 bóddhi-fa alá és beszélgetünk. Boldogan...

Ma volt két kisebb ünnepség, mintegy nyitányaként a holnap kezdődő Sat Chandi-nak, de ma volt az a nap, amikor megéreztem miért vagyok itt. Este "csendes tanúként" aludtam el. A gondolatok/érzések cikáztak a fejemben, de csak bámultam őket. Láttam őket jönni és menni.. Működik. Reggel elhatároztam elengedem az összes fenntartásomat. Fél négy felé keltünk. Megküzdöttem az ausztrálokkal a vizes blokkban. Kicsivel 4.00 után már a töksötétben játszom túlélőshow-t az országúton. Az, hogy töksötét van, az ok, az, hogy ilyenkor is nagy a nyüzsgés az is ok, de az, hogy a bicikliken elvétve sincs lámpa azért az nem kúl, meg az se, hogy minden autó reflektorral közlekedik (valszeg biztonsági okokból). Húsz perc alatt beérek az ashramba. Félkor kezdődik a munka. Ezen a napon érte el a kritikus szintet a terhelés, gyakorltilag nem volt megállás. De időközben összeszoktunk egymással, meg a helyzettel. Kisebb a káosz, nagyobb a fegyelem. Ma valahogy minden klappol. Üteme van a munkának, méghozzá élvezetes! Sokat dolgozunk mégse fáradunk. Ez jó! Ezért jöttem. A flow takarít bennem, kisöpri a hulladékot, rendet rak. A munkára figyelni kell, nem lehet közben lazítani, trécselni, ábrándozni. Teljesen kikapcsolunk.

Még reggeli alatt kiszúrtam, hogy jött egy borbély, aki leberetválja a vállalkozóbbak fejéről a hajat. A nőkét is...

Ebéd alatt leborotváltatom az arcom, az is a fejem:)

Eldöntöttem, maradok.

/2011.11.24. - Rikhiapeeth/

 Ma beszélgettem Deepak-kal, a boltossal. Kiderült, hogy tanár a helyi iskolában és az órák előtt meg után "boltol". Beszélgettünk az életről. Elmondta, hogy boldog, mert minden napot úgy él meg mintha az utolsó lenne. Biztosítottam, hogy egy napon igaza lesz és az lesz az utolsó napja. Ezen jót nevettünk. Szerinte a "nyugatiak" túl sokat agyalnak, mindent racionálisan akarnak megoldani. Ez az állandó görcsölés nem jó, mert nem vezet sehová. "No brain, no pain!". 

A feszültség a munkában meg egyre csak nő. A munkaviszonyok egyre rosszabbak, a káosz egyre nagyobb. Egymásnak ellentmondó utasításokat kapunk, fejetlenség van. A nyomás egyre nagyobb. Nem érezzük, hogy lenne értéke annak, amit csinálunk. Kérünk gatepass-t a szállásra. Az ashram-ból a szállásra csak engedéllyel (gatepass) lehet eltávozni - munkaidő alatt (6.00-18.00). Útközben hazafelé beugrunk a boltba, terveket szövünk arról, hogy itthagyjuk az egészet és elmegyünk Kathmanduba. Ez azért érdekes szitu lenne...Egy hét után lepattanni nem stílusos... Ez menekülés?

Van a meditációban egy módszer - sakshi bhava - a "csendes tanú". A módszer lényege, hogy bármilyen gondolat, érzés verhet tanyát benned, ne küzdj ellene! Csendesen figyeld meg, járd körbe, kóstolgasd, elemezd - fogadd el, de ne "fogadd be". Az érzést kívűlről vizsgáld, ne éld meg! "Csendes tanú vagyok.Nem gondolkozom, mégis automatikusan jönnek a gondolatok. Megfigyelem őket, de távolságot tartok. Csendes tanúja vagyok elmém működésének."  Most én is ezt teszem. Lefekszem aludni és megfigyelem magam. Meglátjuk mi lesz.

/2011.11.23. - Rikhiapeeth/

Második nap. Mivel kezd megtelni a két szoba, korábban kelek... Egyrészt próbálom elvégezni a reggeli rituálét(fürdés), másrészt a privacy-m maradékát védem, de mindhiába. 5.00 előtt kelek de már négyen vagyunk a vizesblokkban. Viszont míg várunk és meredten bámuljuk egymást vagy a falat, érdekes felfedezést tettem. Életszerű használatban láttam a nyelvvakarót. Állítólag a nyelven éjszaka sok salakanyag képződik, amit a legpraktikusabb (?) lehúzni. Ki kell próbálni! Annak, hogy csak hideg víz van, van praktikus oldala is. Nem fogy el. Gondolom én... De itt is el kell engedni az elvárásaimat. Mert elfogy. Vagy egyszerűen csak nem jön. 

A munkában elég nagy a fejetlenség. A vezetőink elég nehezen birkóznak meg az irányítás és az alulszervezettség problémáival. Előre szóltak, hogy készüljünk fel arra, hogy a látszólagos fejetlenség szándékos. Ezzel akarják "megtörni" az egót. Ez sztem nettó marhaság. Berzenkedem is eléggé.. Meg az egóm is berzenkedik.:) Egyszerűen csak még nem állt össze a csapat, nincs mindenki itt, jelen. Egyszóval nem szoktunk össze.

Este vacsora után, hazafelé beugrom a boltba. Deepak-nak hívják a boltost, jó fej. Van internet... meg helyi mobil....Már három napja kátoff van...Marad a kátoff! Ezért jöttem. 

A szálláson tele a vizesblokk, viszont sikerül lenyúlni egy vödröt. Mosni fogok! Kéne találni egy csapot...A kertben sikerül is. Szappannal mosom a polóm, hideg vizben, töksötétben a kertben...Szép zárókép.

/2011.11.21. - Rikhiapeeth/

Namo Narayan!

Errefelé így köszönnek. Tulképp ez egy mantra - OM Namo Narayanaya - Üdvözlöm a Benned lakozó istenit (istent)! Ma volt az első teljes napunk. Illetve ma van. Kelés 5.00 kor. Nem könnyű. Még tök sötét van, de nincs olyan hideg. 10-12 C fok lehet. Folyik a selejtező a vizes blokkban. Még nincs tele a két szoba, úgyhogy laza a meccs. Hamar végzünk. Elindulunk az országúton az ashramba.

Szürreális a táj. Köd ül az útra, átfolyik a pálmafákon.

A reggeli 6.00-kor indul. 6.30-kor már dolgozunk. Mi a Shifting Team-be kerülünk a Bhet Team részeként. Ez azt jelenti, hogy alapvetően logisztikai tevékenységet folytatunk(értsd: cipelünk), illetve segítünk elkészíteni az adományokat (prasad).

Két ünnepségre jöttünk. Az első a Sat Chandi Mahayajna/Sita Kalyanam ami alapvetően Devi köré szerveződik, aki a Kozmikus Istennő (Anya). Ennek keretében panditok/punditok (kántáló papok - hindi "kántor") érkeznek Varanasi-ból és naphosszat kántálnak. Ezenkívűl elhangzanak satsang-ok, amikor a guru elmondja, hogy mit gondol egy témáról. A Sat Chandi egy hét múlva (11.26.) kezdődik, addig el kell készíteni az adományokat. Adományosztás mindkét ünnepségen lesz. A Sat Chandi után egy hét szünet lesz (munka lesz, csak ünnep nem!) és utána kezdődik a Yoga Poornima (Jóga telehold). Ott viszont Shiva lesz a központi alak.

/2011.11.20./