Ülünk a vonaton, ülünk a vonaton, ülünk a vonaton, ülünk a vonaton és kész...(Animál kannibál)
Ma már másnap van. 8.17. Már csak két óra és megérkezünk Jasidhi Junction-be, ami Deoghar "kisváros" megállója. Deoghar kb. 2M lakosú kisváros, Jharkhand államban. Ott van valahol Kolkata (Calcutta) előtt kicsivel (4ó vonattal). Előző nap du. indult a vonat és tartva a 16 órás menetidőt érkezünk meg Jasidhi Jnct-be. Mikor elindult a vonat kellett 1-2 óra, hogy belakjuk az ágyainkat. Fülkék nincsenek ( a mi osztályunkon) csak függönyök. Az ágyakon ülünk. Az ágy csak kicsit rövidebb mint én vagyok:)
Sercegve szól egy rádión az aktuális hindi sláger. Budapest valahogy nagyon távol van, talán nincs is...
Kezdünk összeszokni egymással. Rövid csterápia és gyors mantra (" nem, nem azért jöttem, nincsenek elvárásaim..") majd reggeli (pakora, banán, mangódzsúsz). Az indiai táj kicsit egyhangú kezd lenni. Közelítünk. Jharkhand nemrég vált le Bihar-ról. Ez a környék nem olyan gazdag és bőséges mint Kerala.
Időben megérkeztünk, hatalmas a káosz. Zaj, tülekedés. Terepjárót fogtunk, bepakoltunk.
Sofőrünk folyamatosan igyekezett megcáfolni a józan ész és a fizika alaptörvényeit - de túléltük. Mondjuk ebben segített az a már már vallásos hit, amivel a dudát (fétis!) kezelték.
Megérkeztünk az ashram-ba.
Elfoglaltuk a szállást. Külön épületszárnyban a nők, külön szárnyban a férfiak. Kolostor...
"This is not hotel..." mondta Leandro a portás (aki egyébként ha nem volt portás, tök jó fej lett). Sötét elvárásaink valóra váltak. Két szobára jut egy "vizes blokk"( egy WC és egy "zuhanyzó" - aka hidegvízcsap, vödör kombó). Egy szobában öt ágy, három matrac és három páncélszekrény (ruhhásszekrényként funkcionáltak) volt, meg mi. Négyen magyarok, Klaus (aki Markus) Münchenből, Purusha Zürichből, Jesus (Eran) Izraelből valamint Diego a világ számos pontjáról.
Diego sztorija érdekes. Ügyvéd ("..aki a törvényektől megvéd.."). Washingtonban volt egy menő law firm-ben partner. Porsche, házak szerteszét a világban, posh élet. Aztán felhagyott az életmóddal és váltott. Kilépett, saját praxist hozott létre - jóval kisebb bevételt generált, saját ura lett. És jógázni kezdett, valamint rátalált az aparigraha-ra. A "nem-tulajdonlásra". Mindent eladott és most, amije van azt be tudja pakolni NYOLC bőröndbe. Nem, nem él rosszul, habár ez mindenféleképpen low profile az előzőhöz képest, de nincsenek tárgyak (asset-ek), amik kötnék Őt. Brazíliában élnek rokonok (volt feleség, gyerek), Olaszországban (Salerno-ban született), Tajvanon, Indiában, Brüsszelben tölt még sok időt - ügyfelei miatt. És most boldog.
Délután kicsit dolgozunk, amúgy szoktatásképpen, aztán vacsi. Ma rizs van (ezt még sokszor fogom hallani...). Korán haza a szállásra, este fürdés, heverészés.
Csend van - ez jó. Csitul az elme, valahogy minden otthon maradt. Ez jó.
/2011.11.19. - Rikhiapeeth/
