Kaminó

Ülünk a vonaton, ülünk a vonaton, ülünk a vonaton, ülünk a vonaton és kész...(Animál kannibál)

Ma már másnap van. 8.17. Már csak két óra és megérkezünk Jasidhi Junction-be, ami Deoghar "kisváros" megállója. Deoghar kb. 2M lakosú kisváros, Jharkhand államban. Ott van valahol Kolkata (Calcutta) előtt kicsivel (4ó vonattal). Előző nap du. indult a vonat és tartva a 16 órás menetidőt érkezünk meg Jasidhi Jnct-be. Mikor elindult a vonat kellett 1-2 óra, hogy belakjuk az ágyainkat. Fülkék nincsenek ( a mi osztályunkon) csak függönyök. Az ágyakon ülünk. Az ágy csak kicsit rövidebb mint én vagyok:) 

Sercegve szól  egy rádión az aktuális hindi sláger. Budapest valahogy nagyon távol van, talán nincs is...

Kezdünk összeszokni egymással. Rövid csterápia és gyors mantra (" nem, nem azért jöttem, nincsenek elvárásaim..") majd reggeli (pakora, banán, mangódzsúsz). Az indiai táj kicsit egyhangú kezd lenni. Közelítünk. Jharkhand nemrég vált le Bihar-ról. Ez a környék nem olyan gazdag és bőséges mint Kerala.

Időben megérkeztünk, hatalmas a káosz. Zaj, tülekedés. Terepjárót fogtunk, bepakoltunk.

Sofőrünk folyamatosan igyekezett megcáfolni a józan ész és a fizika alaptörvényeit - de túléltük. Mondjuk ebben segített az a már már vallásos hit, amivel a dudát (fétis!) kezelték.  

Megérkeztünk az ashram-ba.

Elfoglaltuk a szállást. Külön épületszárnyban a nők, külön szárnyban a férfiak. Kolostor...

"This is not hotel..." mondta Leandro a portás (aki egyébként ha nem volt portás, tök jó fej lett). Sötét elvárásaink valóra váltak. Két szobára jut egy "vizes blokk"( egy WC és egy "zuhanyzó" - aka hidegvízcsap, vödör kombó). Egy szobában öt ágy, három matrac és három páncélszekrény (ruhhásszekrényként funkcionáltak) volt, meg mi. Négyen magyarok, Klaus (aki Markus) Münchenből, Purusha Zürichből, Jesus (Eran) Izraelből valamint Diego a világ számos pontjáról. 

Diego sztorija érdekes. Ügyvéd ("..aki a törvényektől megvéd.."). Washingtonban volt egy menő law firm-ben partner. Porsche, házak szerteszét a világban, posh élet. Aztán felhagyott az életmóddal és váltott. Kilépett, saját praxist hozott létre - jóval kisebb bevételt generált, saját ura lett. És jógázni kezdett, valamint rátalált az aparigraha-ra. A "nem-tulajdonlásra". Mindent eladott és most, amije van azt be tudja pakolni NYOLC bőröndbe. Nem, nem él rosszul, habár ez mindenféleképpen low profile az előzőhöz képest, de nincsenek tárgyak (asset-ek), amik kötnék Őt. Brazíliában élnek rokonok (volt feleség, gyerek), Olaszországban (Salerno-ban született), Tajvanon, Indiában, Brüsszelben tölt még sok időt - ügyfelei miatt. És most boldog.

Délután kicsit dolgozunk, amúgy szoktatásképpen, aztán vacsi. Ma rizs van (ezt még sokszor fogom hallani...). Korán haza a szállásra, este fürdés, heverészés. 

Csend van - ez jó. Csitul az elme, valahogy minden otthon maradt. Ez jó.

/2011.11.19. - Rikhiapeeth/

Ma van a NAP! Ma indulunk! Kicsit álmosan csomagolok. Taxi - reptér. Gépies telefonok, már nem vagyok itt - sehol nem vagyok.

Nem szeretek repülni. Alapvetően két állapota van a repülésnek.

Állapot 1: bamba, tespedés - várakozás valamelyik reptéren (vagy repülőn), információra (megérkezésre vagy bármire) várva.

Állapot 2: lázas rohanás, a terminál legtávolabbi pontja felé, hogy időben elérd a gépet.

Úton lenni/utazni/utat tervezni jó (a repülést leszámítva), az ember mindig valami jót vár. És ha okos, jót is kap. Lehet, hogy nem azt, amit vár, de jót. Az elvárás hasznos is lehet, ha nem dogmatikusan ragaszkodunk hozzá, hanem elemként/erőforrásként használjuk. Felkészítjük magunkat az új tapasztalásra, az élményekre, ami aztán formától függetlenül megjön, mert megjön. Csak rugalmasan kell kezelni.

Első megálló - Isztambul. Érdekes, vajon hogy dőlt el, hogy melyik város-nevet használjuk magyarosan és melyiket rendesen? Istanbul - Isztambul, Beijing - Peking stb. De másoknak is van ilyen flúgjuk: London - Londres, Frankfurt - Frankoforto stb.

Isztambulban fagyi... mi más? A híres fagyi, amit valami virág gyökerével dúsítanak és így nagyon testes lesz és finom. 

Hoppá! Alig 7-8 óra után máris Delhiben vagyunk. Vagyis az Indira Gandhi repülőtéren. Helyi idő szerint 04.00 van. Ahhoz képest azért erős a forgalom - de csak ahhoz képest...hála az égnek! Pénzt váltunk, majd taxit fogunk. Vicces taxik vannak itt, szteroiddal kezelt Moszkvicsok. Itt Ambassadornak hívják. 

A bazárba mentünk, ahol már várt minket a szálloda. Négy órát aludtunk, majd korzózunk a környéken, meg reggelizünk. Aztán ebédelünk. Alapvetően már vega kaját eszünk (dahl). Evés közben arról beszélgetünk, hogy ki miért jött el. Ez általában visszatérő téma és mint klasszikus csoportterápiás kezelés a helyén van. Ilyenkor mindenki megpróbálja elsősorban saját magának megfogalmazni, hogy mi a túróért jött el ide...Majd aztán mindenki "elmantrázza", hogy tulképp elengedi az elvárásait és csak úgy itt van...:) Ez is visszatérő motívum lesz még elég sűrűn...

Mindegy - itt vagyunk Delhiben. Süt a nap, zaj van, mindenhol kosz - Jai Ho India!

/2011.11.17-18./

Például a Földön az ember mindig szentül hitte, hogy intelligensebb a delfinnél, mivel oly sok mindent elért: feltalálta a kereket, New Yorkot, a háborút, egyebeket, mialatt a delfinek csak vidáman lubickoltak. A delfinek ezzel szemben azt hitték, hogy sokkal intelligensebbek az embernél - pontosan a fenti okok miatt.

Viszlát és kösz a halakat! - mondták a delfinek, és elhagyták a Földet.

Egy nap maradt. 

Lassan csomagolni kezdek. Mennyi könyvet vigyek? Lesz időm (kedvem) olvasni? Lesz-e lámpa (nem volt...:))

Ji King - TUI Hexagramma (58) - Másokkal megosztott öröm 

"Minden ember társas lény, magányba csak menekül". Nem tudom elvigyem-e a hálózsákot. Nagy és sok helyet foglal. Viszek három könyvet..."Viszont hiába vagy társas lény, az öröm forrása benned van. Ha attól függ az örömöd, hogy mások adnak-e, bajban vagy..". Nagy igazság....

Rohadt hálózsákot csak elviszem (egyszer sem használtam..). Lassan elbúcsúzom mindenkitől, akitől tudok...

Jó lesz hazajönni - de most jó elmenni. 

/2011.11.16./

Ma megvettem a gumikesztyűt...Hálózsákot a fiam adott, de túl nagy, lehet, hogy nem viszem.

Érdekes, hogy reagálnak az emberek mikor mesélek az útról.

Első reakció: "Ááááá Julia Roberts - Eat pray love..." - (herótom van már a filmtől, pedig nem is láttam, meg J."Pritti Vumen" Roberts-től)

Második reakció: "India? Hmmm (kis hallgatás, elrévedés a távolba) Heeeej majd egyszer én is..." - India olyan lehet, mint a Toyota Prius (bocs Andris!). Mindenki elismeri, jónak tartja, ilyet akar mindenki, de amikor deal van, akkor mégis Opel vagy vmi más lesz. Nem baj. 

De mindenki örül és ez jó. Nem mintha..., de azért mégis...

Már csak négy nap...

/2011.11.13./

Ma van 11.11.11.! Basszus! Ez egy különleges nap. Ma az energiák meglódulnak, a csillagok konstellálnak. Mi lesz ma? (nem volt semmi).

Mostanában nem nagyon nézek TV-t, csak vendégségben. Láttam egy filmet Varanasi-ról. Ez az egyik legrégebben lakott város, a monda szerint több ezer éve lakják. A Gangesz partján fekszik (csak az egyik partján...van még olyan város, ami egy folyó partján fekszik, de csak az egyik partján?). A Buddhizmus innen indult világhódító útjára. Varanasi (Benáresz) egyike a hinduk hét szent városának. Zarándokhely, ahová azért jönnek az emberek, hogy megszabaduljanak az örök körforgástól - a samsara-tól. A samsara, az életek egymást követő folymata, amelyet az ember bejár többszörös újjászületése és reinkarnációja során. Minden életedben, az előző életed hibáit kell kijavítani, szóval azért lehet szívni is.. Mondjuk nagyon ficergős vagy és tölgyfának születsz újjá. Amellett, hogy nagyon nem mozoghatsz sokat, még jódarabig is tart a dolog. Azért megnézném egy ilyen mókus arcát! A végállomás a Nirvána/Moksha(mukti), amikor kilépsz az örök körforgásból. Onnan bónusztrek van vissza. Azaz ha eljutsz a végéig, akkor akár vissza is jöhetsz, de már szabadon és nem az előző életekben elkövetett hibák által megszívatva. Szóval a dolog dzsekpot! De mégegyszer meg kell halni. Helyben (értsd: helyben a parton) elégetik és a Ganga-ban (Gangesz) temetik el az illetőt. Szóval azért ára van a dolognak. Mondjuk elég sokan azért így is jönnek...Ott égetik el őket a Ganga partján, nagyon nem lacafacáznak.

Rule no.3. - Varanasi-t látni kell

Közben meg lefutott a 11.11.11. - túléltük. A maják röhögnek a markukba, ez a dzsók bejött, mekkorát durran majd 2012... A Nibiru meg csak jön, jön...

/2011.11.11./

Ma megtudtam, hogy Indiában a WC-papír, az egy érdekes egzotikum. Tudnak róla, láttak már, de NEM HASZNÁLJÁK sőt a csatornarendszer sincs felkészülve rá. Helyette vizet használnak, meg a BAL KEZÜKET. Az első WTF (what-a-faka) után jött a csendes rezignáció. Ezt jó lesz megjegyezni! Ha már kinn leszek ez az info prájszlessz lehet a mindennapi érintkezés során. 

Rule no. 1 - Local power bal keze - érintethetetlen!

Azért a többi info sem semmi...

Kelés 5.00-kor (ha nincs túlóra), egy WC és ún. "tusoló" jut 16-unkra, ami meglehetősen rossz arány. Pláne akkor, ha általában 30-40 perc van reggel arra, hogy a 16 ember munkára kész legyen, illetve nehezítő tényező még az is, hogy az ún. "tusoló" (amit csak nem csekély eufémizmussal lehet tusolónak hívni), az valójában egy hidegvíz-csap, műanyag vödörrel. Szóval nem hedonikus út lesz...A kaja sem lesz gourmet-koszt. Vega menü lesz - ami nem baj, bár még nem próbáltam egy hónapig, de alapvetően rizs-alapú életforma lesz az ashramban, ami azért WTF2, mert nem a rizs a kedvencem.

Rule no. 2 - Rizs-alapú életformára váltás (brrr)

Irány Géza! Ő már volt itt (meg más "gáz helyen") tud infót adni. Elsősorban a túlélési esélylatolgatás, illetve a megfelelő oltás-kombó meghatározása volt a prioritás. G. óvott az oltásoktól - így nem oltattam magam. Adott még 1-2 hasznos tanácsot meg egy rövid összefoglalót India kultúrális és társadalmi sokszínűségéről.

Miért is megyek? Mit várok az úttól? Mondjuk ezen filózni ilyenkor már nettó marhaság... Repjegy megvan, "golyó a falnál lekoccolva" - nincs menekvés. Na de mégis miért? Talán egy "stateless-állapot"? A "sehova-nem-tartozás" és a "nem függés" élménye? A folyton jelen lévő kötelezettségek eltűnése? Vagy éppen ellenezőleg? Nagyobb elköteleződés? 

A kultúrális különbségekből adódó "mellbefak"? 

Vagy egyszerűen kell egy "kaminó"?

Csomó hülye kérdés...Mindenesetre kell vennem hálózsákot, meg eü. csomagot. Asszem veszek gumikesztyűt is... 

/2011.11.10/

Kedves olvasó és én. Útjára indítom a blogot, okulásul mindenkinek (incl. me). Célom az nincsen vele, csak jó mókának látszik, leírni azt, amit tapasztaltam és megosztani Veletek meg velem. Azért írok magamnak is, mert később már nekem sem marad meg minden és újraolvasom.

Hogyan is kezdődött? Az utóbbi években megváltozott az életem. Kezdtem elveszíteni az életcéljaimat. Vagy elérni... De ez mindegy valahol, akár eléred, akár elveszted ha nincs új cél, az baj. Szóval lapos lett minden. Kapcsolataim kezdtek kiüresedni. Azon morfondíroztam (nem adom oda:)), hogy mit kéne tenni és akkor bevágott a ménkű. Megváltozott minden, jött egy ciklon. Rájöttem, hogy van élet a halál előtt. Elköltöztem otthonról, bejelentettem, hogy elválok, ráléptem a spirituális útra (Pránanadi), lefogytam 26 kilogrammot - 3 hónap alatt, elváltam, jógázni kezdtem. Mindezt hat hónap alatt. Aztán India....

Szeptember elején kezdtem jógázni. A jóga sokat adott. Nyugalmat háborgó lelkemnek, lehetőséget az újulásra, spirituális/mentális fejlődést, kikapcsolódást. Többféle jógával is kacérkodni kezdtem, végül egy klasszikus, integrál-jóga mellett kötöttem ki. Mondjuk a fitness-jógaágak se rosszak, de nincs meg bennük az a spirituális többlet, amitől a jóga, jóga. Az integrál-jóga nemcsak asana-val foglalkozik hanem a jóga egyéb fontos aspektusaival is. Az asana, vagyis póz az, amivel ma a jógát azonosítják. De a jóga több ennél... Habár ez sem kevés, mert az asana segít integrálni a test és a tudat működését és oldja a blokkokat. Az integrál-jóga emellett foglalkozik speciális légzéstechnikával (pranayama), különleges kéz,- és testtartásokkal (mudra), zárásokkal (bandha). Van még ezenkívűl relaxáció, meditáció, tisztító gyakorlatok és még sok minden más érdekes. Minden évben hirdetnek utakat Indiába, az "anyakolostorba" (ashram) ahol vagy jógázni lehet, vagy dolgozni. Ez a munka-dolog is jóga persze - Karma jóga. Így hívják azt a tevékenységet, amikor nem a saját érdekedben dolgozol, hanem mások megsegítése okából. Mi konkrétan a környékbeli családoknak készítettünk adománycsomagokat (prasad). Szóval mikor először hallottam róla, csak kacagtam. Egy porcikám sem kívánta Indiát. Taszít a kosz meg a tömeg. Beszéltem a szervezővel, mert egy barátomat érdekelte az út. Mesélt az útról, a kinti jóga-kolostorról, a gurukról és a két ünnepségről meg a munkáról, ami tulajdonképpen az utazás célja volt.

"Ezek az utazások nem túristautak. Az őszinte spirituális keresőknek ajánljuk, akik a jóga útján a hiteles és tiszta forrást keresik, és ezért az utazás idejére hajlandóak lemondani a megszokott kényelmükről és szokásaikról, és alkalmazkodnak a körülményekhez. Tapasztalatunk alapján nem túlzás kijelenteni, hogy a legtöbb résztvevő számára ezek az utazások sorsfordító jelentőségűek, és meghatározó állomásai a spirituális fejlődésüknek. ." (idézet a honlapról)

A beszélgetés egy pontján egyszer csak rájöttem, hogy nekem el kell mennem Indiába.  

Megvettem a repülőjegyet, kiváltottam a vízumot, megírtam a végrendeletem - egyszóval készülődni kezdtem.

/2011.11.09./